Alföldi Gyula épületvillamossággal és gépészettel foglalkozó vállalkozó is tapasztalja a munkaerőhiány hátrányait. Igaz, tőle az elmúlt időszakban csak egy – ám stabil – ember távozott, a jobb kereset reményében. Pedig a vállalkozó igyekezett bért emelni, ameddig lehetett, de mindent ő sem tud kigazdálkodni – mondja. Jelenleg öten dolgoznak, s most úgy látja: ha még két emberrel kevesebb lesz, akkor lehetetlen tartani a vállalásokat. Hiába adott föl ugyanis álláshirdetést, jó ideje nem talál megfelelően képzett embert, és úgy általában is alig jelentkezik valaki.
– A 25-45 év közötti korosztály szinte teljesen hiányzik a szakmából. Egy részük külföldön dolgozik, más részük elmegy karbantartónak az újonnan betelepülő multikhoz, mert ott valamivel kényelmesebb munkával akár több pénzt is kereshet. Ez utóbbi probléma a villamossági területet különösen érinti – osztja meg tapasztalatát Gyula, aki szerint szakemberhiány esetén két dolgot tehet a vállalkozó: visszamond munkákat, és csak annyit vállal el, amit valóban jól tud teljesíteni. Vagy, lejjebb ad a minőségből, és azzal végezteti el a feladatot, akit talál rá. Bár ezzel a minőségromlással ők nem tudnak azonosulni.
Az alapvető gond szerinte az, hogy nem képeznek elég szakembert, így aztán nincs is kiből választani. A fiataloknak sokszor irreális elvárásaik vannak bérek tekintetében, ha pedig ezeknek a munkaadók nem tudnak megfelelni, más területen próbálnak boldogulni. „A szakmunkát sajnos leírták, egy egész generáció nőtt fel ebben a tudatban. Pedig a jövőben igazán szükség lenne a jól képzett munkásokra.” – teszi hozzá a vállalkozó.
Egy építőipari generálkivitelező cég vezetője, Halenár István véleménye is több ponton összecseng az előzővel. Például abban, hogy a multik elszívják előlük a szakképzett munkaerőt, az iskolákban pedig kevés az építőipari szakmunkát tanuló fiatal.
Az, hogy munkaerőhiány lesz, a cégvezető szerint már öt évvel ezelőtt látható volt. Ennek oka az is, hogy a válság ideje alatt és után kevesebb volt a megrendelés, ezért a szakmából sokan kényszerből más vállalkozásba vágtak bele, vagy egyéb területen kezdtek dolgozni. Külföldre is mentek, pedig nem biztos, hogy az ottani megélhetési költségek mellett jobban járnak, mint ha itthon maradtak volna.
A munkaerőhiány tehát Halenár István cégét is érinti, az összes építőipari szakmában szinte folyamatosan keresnek embereket, de segédmunkásra is van igény. Jelenleg 36 állandó embere van, ők jelentik a stabil, megbízható hátteret. Az alvállalkozók közül nehezebb hosszú távra megfelelőt találni, ami elég nagy fejtörést okoz az építésvezetőiknek – mondta el a cégvezető, aki hozzátette: a béreket az elmúlt években 30-40 százalékkal emelték, ő úgy látja, elég tisztességes pénzt kapnak a dolgozói.
Tavaly nehéz évük volt, mert a sok munkára kevés ember akadt, így a megfelelő minőséget – amiből Halenár István a lehetőségek szerint nem enged – is nehezebb volt hozni. Ezért most arra a megoldásra jutottak: a kapacitáshoz igazítják a munkákat, tehát csak annyit vállalnak el, amennyit biztosan tudnak teljesíteni.
A megoldás az lehet, hogy a még külföldön dolgozó jó szakemberek hazatérnek – véli a cégvezető, aki már az iskolákban is keresett végzős szakmunkásokat. Azért, hogy őket a céghez vonzzák, a pályán tartsák, a jövőben ösztöndíjrendszerben gondolkodik.
(A témát hamarosan folytatjuk.)
Forrás: FMH- BJ
